One Direction blog
10. fejezet
Reggel korán felébredtem, Harry még mélyen aludt, addig összepakoltam a cuccait, hogy Niall érkezése után azonnal indulni tudjunk. Később lementem a büfébe, hoztam reggelit Harrynek, és már én is nagyon éhes voltam, így magamnak is. Amikor visszaértem a szobába Harry már ébren volt, s édesen mosolygott rám.
-Ugye azt nekem hoztad, éhen halok, de komolyan!- vigyorgott.
-Nem Harry, gondoltam kedves leszek és viszek egy kis reggelit a szomszéd szobában fekvő bácsinak…- mondtam.
- Na, ne szivass!- nevetett fel.
- Nem szivatlak, komolyan neki vettem, tudod én egy ilyen jótét lélek vagyok…- erre mindketten elröhögtük magunkat, és odaadtam Harrynek az egyik kakaós csigát, a másikat pedig én ettem meg.
- Tudod, én szeretek veled lenni, mert mindig mindig megnevettetsz. –szólt Harry, mire én a földre szegeztem a szemem.
- Tetszik, hogy zavarba jössz, ha ilyeneket mondok. – mosolygott.
- Olyan gonosz vagy!- mondtam, s az éppen kezemben lévő párnát hozzávágtam.
- Hééj.. Én itt a beteg vagyok, engem nem szabad bántani…- röhögött.
Én megragadtam a kezében lévő párnát, s elakartam venni tőle, de Ő erősen szorította. Annyira erősen, hogy magához rántott a párnával együtt, s én ráestem. Csak bámultunk egymás szemébe, majd Ő mosolyra húzta a száját.
Én nem akartam, hogy megtörténjen, nem akartam belezúgni Harrybe… de lehet, hogy már késő volt.
Feltápászkodtam, s két lépést hátráltam az ágyától, éppen időben, ugyanis Niall akkor érkezett meg. Hálát adtam Istennek, hogy nem egy perccel ezelőtt lépett be, mert akkor vége lenne mindennek.
- Sziasztok! Mi újság? Mehetünk? – kérdezte, s odalépett hozzám, s adott egy hosszú csókot, amit én is viszonoztam, majd lepacsizott Harryvel, aki már készen állt az idulásra.
- Mehetünk!- jelentettem ki, mire Harry is bólogatott.
Hazaértünk. Vanda azonnal a nyakamba ugrott, a fiúk pedig Harry-t vették körül.
-Caroline hol van? – kérdezte Vanda.
-Tegnap elment a kórházból és nem jött vissza. Ezek szerint ide sem jött. –mondtam.
-Ez elég furcsa, vajon hová ment?
-Erre én is kíváncsi vagyok…!
- Loui gyere egy kicsit! – kiáltott Vanda Louisnak.
-Igen babám, mit szeretnél? – lépett Vanda mellé és adott neki egy hosszú csókot.
- Figyelj! Tegnap Caroline kapott egy hívást, ami után távozott a kórházból, s azóta se kép, se hang felőle. Nem tudod, hogy hová mehetett?
- Az az igazság, hogy Caroline nekem soha nem volt szimpi, de az utóbbi időben kezdett furcsán viselkedni, így beiktattam egy magánnyomozót. Hozott nekem képeket, róla és egy idősebb pasasról…- mondta teljes komolysággal, ami Louistól nem megszokott, csak ha tényleg fontos dologról van szó.
- Megcsalja Harry-t? – kérdezte Vanda felháborodva. - Ezt meg hogy meri?
Én meg sem tudtam szólalni, annyira meglepődtem attól, amit az imént hallottam… Caroline megcsalja Harry-t???
-De ezt titokban kell tartanunk addig, amíg nincs olyan bizonyítékunk, amivel bebizonyíthatjuk.
-Ez a csaj össze fogja törni Harry szívét! – szólt Vanda szomorúan.
-Nem! Én mindent megfogok tenni azért, hogy ez ne történjen meg. – mondta Louis hősiesen.
- Köszönöm Louis! – mondtam, s megöleltem először őt, majd Vandát is. – Akkor ez hármunk közt marad!
Délután Vanda és Louis elmentek sétálni a parkba, Zayn, Liam és Harry pedig Paullal tárgyaltak a forgatás helyszínéről.
Mi Niallel ketten maradtunk a hotelszobában. Úgy döntöttük sütünk valami finomságot , de végül nem lett belőle semmi.
-Niall James Horan!!! Azonnal add vissza azt a tálat, abból süti készült volna. – kiáltottam neki nevetve.
- De nem bírom kivárni azt, hogy megsüljön! – nézett rám nagy boci szemekkel.
- Ha megeszed most, nem jut a többieknek, és nem, nem dőlök be ennek. – mondtam.
Odajött hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra. Letette a tálat az asztalra, s a derekamnál fogva megragadott és lerakott a kanapéra, majd mellém ült. Én háttal nekidőltem a mellkasának, s elvesztem a karjaiban. Boldognak és szerencsésnek éreztem magam Niall mellett, de ez nem volt teljesen őszinte… Volt ott még valami furcsa érzés Harry iránt, amit nem akartam…