One Direction blog
8. fejezet
Másnap egy szép júliusi reggelen Niall mellett ébredtem. Édesen szundikált. A nappali felől furcsa hangokat hallottam , ezért kimásztam az ágyból és az ajtó felé vettem az irányt. Ahogy rátettem a kilincsre a kezemet a másikoldalról valaki kinyitotta.. Harry volt az. Annyira megijedtem tőle, hogy majdnem felsikítottam, de Hazza idejében befogta a számat, amiért hálával tartozom neki, mert ha nem teszi biztosan felébred az összes ember a hotelben.
- Harry, Te hogy, hogy itt vagy? – kérdeztem.
- Visszajöttem Bécsből és fáradt vagyok. Gondoltam benézek hozzátok mielőtt lepihenek. Ellenőrzöm a terepet. –mondta.
- És hoztad a…a barátnődet is?
- Igen, Caroline is itt van, de ő már elment aludni, majd délután bemutatom, de most én is lefekszem.
Azzal a mozdulattal kikerült és bement abba a szobába, ahol Caroline is aludt.
Harry olyan furán viselkedett, de nem tudtam, hogy miért. Még vagy 5 percig álltam egy helyben és gondolkoztam. Végül nem jutottam semmire, mert Liam lépett be a nappaliba.
- Jó reggelt! – mondta vidáman.
- Szia, neked is. – mosolyogtam rá.
- Mit szeretnél reggelizni, most én csinálom, nem merem Niall-ra hagyni a tegnapi után.
- Azt elhiszem. – nevettem- Nem tudom, mondjuk legyen… bundáskenyér.
- Micsoda?! – nézett rám.
- Budás kenyér! Nem ettél még olyat?
- Nem, de biztosan finom. Azt viszont Én nem tudom megcsinálni, úgyhogy ma te vagy a soros. Majd holnap csinálom Én.
- Rendben, megegyeztünk. De ahhoz le kell menni a boltba, megint.
Pár perc múlva már le is értünk a hotel bejáratához. Liam kapucnis pulcsit viselt, mert nem akarta, hogy a rajongók felismerjék. Még így is 10 méteres távolságra tőlünk egy testőr követett minket.
-Szóval akkor Te és Niall jártok? – kérdezte, miközben lassú léptekben a bolt felé közeledtünk.
-Hát, igen. – mondtam, és valószínűleg elpirultam, mert szinte éreztem, hogy ég az arcom.
- Ennek örülök. Végre Niall sincs egyedül. Most már csak nekem kéne barátnő. Olyan egyedül vagyok.
- Tetszik most valaki? –kérdeztem.
- Sajnos már elég régóta várok arra, hogy megtaláljam az igazit.
- Van egy barátnőm, aki szintén rajongó és nagyon bír téged. Majd bemutatom.
- Rendben. Köszönöm. – mosolygott.
A boltban engem már ismertek és egy kicsit furcsállták, hogy most másik fiúval vagyok, nem azzal akivel tegnap. Furcsán néztek rám, majd Liam-re, ezért inkább gyorsan bevásárolunk és sietve elindultunk a hotelhez. A rajongókat sajnos nem kerültük el. Két lány jött az utcán velünk szemben és odaléptek Liam-hez , aki intett a testőrnek, hogy maradjon távol , nincs semmi gond. Miután 10 percig elidőztünk a rajongókkal ,felmentünk a többiekhez és megcsináltuk a reggelit, ami mindenkinek nagyon ízlett, mármint azoknak, akik velünk reggelitek.
Harry és Caroline elmentek egy közelben lévő kis kávézóba reggelizni. Miután befejeztük az evést, elmosogattunk Zayn-nel, s utána mind leültünk a nappaliban.
-Miről van szó? -kérdeztem, miközben Zayn leült a kanapéra Én pedig Niall ölébe.
- Azon gondolkozunk, hogy hol forgassuk a klippet! Valami kis falura gondoltunk vidéken. Még a héten elmegyünk megnézni néhány helyet! – szólt Liam.
- Király! Már várom, hogy elkezdjük a forgatást! – mondta Zayn és ezzel mind egyet értettek.
- Harryék jöhetnének már! Ezt vele is meg kell beszélnünk. – sóhajtott Loui.
- Nemrég beszéltem Harry-vel és azt mondta, hogy valószínűleg csak este érnek haza. – szólt Niall.
- Addig csinálhatnánk valamit, még csak 11 óra van, előttünk van az egész nap – mondta Liam.
- Ez jó ötlet! – mondtam – Mondjuk... elmehetnénk az Állatkertbe, Ti ott még úgysem voltatok.
Az ötlet mindenkinek nagyon tetszett, így tehát elkészültünk és 1 óra múlva már az Állatkertben sétálgattunk, de természetesen csak két testőr kíséretében. Azért a 10 méter távolság megmaradt.
Liam és Zayn baromkodtak, azaz a kecskéket terrorizálták. Azt játszották, hogy úgy csinálnak mintha odaadnák nekik a kaját, de az utolsó pillanatban elhúzzák előlük a kezüket, majd jót röhögnek. A kecskék nem értették, hogy mi a szitu, de a huszadik ilyen próbálkozásnál az egyik állat hátrált és nekirohant a kerítésnek, amitől Zayn annyira megijedt, hogy szó szerint sikított egyet. Az egész Állatkert figyelmét sikerült felhívni magunkra ezzel a sikítással. Természetesen néhány rajongó odament Zayn-hez és Liam-hez, hogy képet készíthessenek velük. Loui és Vanda is ott maradtak, de Mi Niall-el gyorsan elfutottunk , hogy egy kicsit kettesbe tudjunk lenni.
Hát ez nem sikerült, mert az egyik biztonsági őr továbbra is követett minket, a másik pedig „vigyázott” a többiekre, leginkább Zayn-re, nehogy újra konfliktusba kerüljön a kecskékkel.
- Niall, nem tudjuk valahogy lerázni az őrt? – kérdeztem tőle.
- Hát Sam igazából jó fej, de néha már tényleg idegesítően ránk tapad. – mondta.
- Tudom, hogy csak megakar védeni, de most kitől? Tőlem? Én nem bántalak, sőt majd megvédelek ha valamelyik állat megtámadna, úgymint Zayn-t. – mondtam, mire Nialler nevetett.
- Köszönöm édesem! – mondta mosolyogva, s nyomott egy puszit a homlokomra- Mindjárt lerázzuk. – mondta halkan és titokzatosan- Te menj el itt jobbra, Én várok egy kicsit, majd elmegyek egy teljesen másik irányba. 5 perc múlva találkozunk a fókáknál az alagútban.
Én bólintottam és elindultam abba az irányba , amerre Niall mondta. Gondoltam, hogy egy próbát megér, és valóban 5 perc múlva Niall ott volt és Én is ott voltam, és más senki. Csodálkoztam is, még az emberek is eltűntek lentről. Odaültem Niall mellé, s megfogta a kezemet, belenézett a szemembe, majd azt mondta: SZERETLEK, és megcsókolt.
- Én is szeretlek! – hozzábújtam , Ő pedig átkarolt.
Nemsokára Vanda és Louis is megérkezett, kézenfogva, csak úgy repdestek a boldogságtól.
-Hol hagytátok a többieket? – nézem rájuk.
-Valahol az Állatkert másik végében a két őrrel együtt. Utánatok indultunk, de már nem találtunk meg titeket. Nem is volt baj, mert jól elvoltunk. – mondta Louis, ránézett Vandára és kacsintott.
Hát így töltöttünk el egy szép júliusi napot a One Direction-nel az Állatkertben. Miután visszaértünk a hotelbe, kezdett minden megváltozni…valami nem stimmelt ezzel a csajjal, Caroline-nel, csak nem tudtam, hogy mi…