One Direction blog

9. fejezet

Tehát mikor visszaértünk a hotelbe, Harry és Caroline már ott voltak. Mi Niall-el kézen fogva léptünk be a lakosztályba, de ahogy megláttam Harry-t automatikusan elengedtem azt a kezet, amelyhez eddig annyira ragaszkodtam.

-      Sziasztok! – köszöntünk nekik, majd ők is köszöntöttek minket.

-      Sziasztok! - lépett hozzánk Caroline és megölelte Vandát, majd engem is.

-      Harry már nagyon sokat mesélt rólatok, főleg rólad Zsófi. – mosolygott.

A beszélgetést itt be is fejeztük, mert időközben a fiúk baromkodni kezdtek és Harry lefejelte a szekrényt. Vanda és Caroline is odaszaladt Harry-hez, én pedig a fürdőbe futottam, ahonnan egy vizes törölközővel tértem a többiekhez. Harry a fejét fogta és a kezéről szinte ömlött a vér. Odaléptem hozzá, elvettem a véres kezét a fejétől, s helyére raktam a nedves törölközőt. Hálásan nézett a szemembe és közben megszorította a kezemet. Pillanatokig csak egymást néztük, de Caroline közbelépett.

-Innen átveszem! – nézett rám szúrós tekintettel, és szó szerint arrébb lökött.

- Vigyük be a kórházba, gyorsan! – kiáltotta Zayn.

- Összepakolok neki pár cuccot! Sietek! – mondtam és már a másik szobában voltam.

Összedobáltam véletlenszerűen pár cuccot, majd gyorsan siettem a fiúk után, akik már lent voltak a kocsinál.

-      Én is megyek! – mondtam.

-      Elég ha Niall bevisz minket a kórházba, nem kell több kísérő! – állt elém Caroline.

-      Én szeretném, ha jönnél! – szólt Harry elhalt hangon.

Beültem a kocsiba Niall mellé az anyósülésre, Caroline pedig Hazza mellé a hátsó ülésre. A korházba vezető utat némán töltöttük.

Mikor a kórházban már vagy fél órája bevitték Harry-t az orvoshoz, kezdtem ideges lenni. Niall végig szorította a kezemet.

-      Ennyire aggódsz? – kérdezte kedvesen.

-      Igen, nagyon kedvelem Harry-t és nem szeretném, hogy valami baja legyen, de ha akár Zayn, Liam, Loui vagy ne adj Isten te lennél bent akkor is ennyire aggódnék.

-      Nyugodj meg egy kicsit! – mondta, majd adott egy puszit az arcomra.

• csörgött a telefonom:

-      Vanda hív! – mondtam, és felvettem a telefont.

*Szia! – szóltam bele.

*Szia, Harry hogy van? – kérdezte.

*Még nem tudunk semmit.

* Ajj, nyugodj meg! Hallom a hangodon, hogy ideges vagy. Minden rendben lesz. A fiúk is itt idegeskednek, úgyhogy gondoltam felhívlak, hátha már kiengedték Harry-t, de ezek szerint még semmi.

*Sajnos még nem mondtak semmit az állapotáról. – mondtam.

*Rendben. De ha valami kiderül hívj! Szia! – köszönt el.

*Hívlak! Szia! – búcsúztam el Én is.

Lemegyek a büfébe, kezdek éhes lenni, hozzak neked is valamit? – kérdezte Niall.

-Te még most is éhes vagy? Amúgy nem kérdek semmit, köszönöm. – mondtam.

- A hasamra is kell gondolni. – nevetett –Mindjárt jövök, sietek.

Caroline telefonja megcsörrent, s felvette. Én csak azt láttam, hogy a beszélgetés közben folyton bólogat és nevet. Sejtelmem sem volt, kivel beszélhet ilyen boldogan.

-      Most el kell mennem! – mondta.

-      De mi lehet fontosabb most Harrynél??? – kérdeztem egy kissé ledöbbenve.

-      Az nem a Te dolgod, nem tartozik rád! – szólt felháborodva és már el is tűnt a kórház folyosóin.

Néhány perc múlva Nialler egy rakat kajával tért vissza.

-      Nem fogunk ideköltözni, ennyi kaja egy évre elég. – mosolyogtam rá.

-      Jól van, éhes vagyok. Te biztos nem kérsz? – kérdezte és megcsókolt.

-      Nem, nem vagyok éhes, de kérek még egy ilyet, amit az előbb adtál. – mondtam.

-      Ilyet? – kérdezte és megcsókolt újra.

-      Köszönöm!

-      Amúgy Caroline hol van? – kérdezte.

-      Azt mondta, el kell mennie. Ennyi. – válaszoltam.

-      Értem.

10 perc múlva kijött a doki a rendelőjéből.

-      Doktor úr! Hogy van Harry?

-      Aggodalomra semmi ok. Harry jól van, egy agyrázkódással megúszta. A fejét bekötöttük, de a seb nemsokára szépen begyógyul. Azonban csak holnap reggel engedhetjük ki. Bemehetsz hozzá ha szeretnél! – mondta a doki.

-      Nagyon szépen köszönöm!

Ezután intettem Niallnek, hogy bemegyek Harryhez.

-      Hogy érzed magad?

-      Köszönöm, most már jobban.

-      Caroline azt mondta, hogy el kell mennie, de azt nem mondta, hogy…- nem tudtam folytatni, mert Harry közbeszólt.

-      Nem számít, köszönöm, hogy itt vagy velem. – mondta.

-      Ez természetes.

Niall kopogott az ajtón.

-      Helló haver, hogy vagy? –kérdezte.

-      Fantasztikusan – mondta Hazza nevetve.

-      Hoztam neked egy kis kaját, hátha éhes vagy.

-      Ááá már éhen halok, köszönöm.

Még Harry vacsorázott, megbeszélem Niallel, hogy itt maradok éjszakára Harry-vel.

-Rendben. Jó éjszakát! Reggel jövünk értetek. – köszönt el tőlünk majd adott egy jó éjt csókot, ami miatt egy kicsit furán éreztem magam… Harry előtt… majd kiment a szobából.

Ezután odahúztam egy széket Harry ágya mellé.

-      Szóval, akkor ti most Niallel együtt vagytok? – kérdezte.

-      Igen. Miért?

-      Semmi. Csak… örülök neki. – mondta mosolyogva utána 1 perc síri csönd következett.

-      Elfelejtettem felhívni Vandát. Mindjárt visszajövök, 2 perc. – mondtam.

-      Menj csak nyugodtan!

Kimentem a folyosóra, leadtam a drótot az „otthoniaknak” , majd visszamentem Harryhez, de már aludt.

Visszaültem a székre és csak néztem ahogy alszik, azután lassan Én is álomba merültem.

 

Oldal: One Direction blog 9. fejezet
One Direction blog - *Ke sztori - © 2008 - 2025 - directionerblog.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat