One Direction blog
5. fejezet
Mikor felébredtem, volt már délután 2 óra. Körbenéztem, hogy alszik-e még valaki vagy csak én vagyok ilyen hétalvó. Louis Vanda ölébe hajtva a fejét, aludt, Zayn a fotelben szuszogott és Harry pedig mellettem szundikált. Biztosan valami nagyon szépet álmodott, mert alvás közben mintha mosolygott volna. Olyan édes volt, hogy percekig csak bámulni tudtam őt. Aztán észrevettem, hogy a másik oldalamon már nincs senki.
-Hol van Niall?- tettem fel magamban a kérdést.
Kinyitottam a szobaajtót és hirtelen finom illat csapott meg. A konyhába siettem és csak azt láttam, hogy Niall ügyeskedve főz valami finomat.
- Jó reggelt! Jól aludtál?- kérdezte hirtelen.
- Jó reggelt!- mosolyogtam rá- Igen, jól aludtam. És te?- kérdeztem.
- Én is, de csak mert ott voltál mellettem. - nézett rám azzal az iszonyatosan szép szemével.
Egy kicsit elpirultam, amit Niall is észrevett és gyorsan témát váltottam.
- Na és mit főzöl?- léptem közelebb a tűzhelyhez, de Ő az utamba állt és azt mondta:
- Hát ez még titok, de kaphatsz belőle kóstolót, csak csukd be a szemedet!- mondta.
Én becsuktam a szememet, mert már nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mi lehet ennyire titkos abban a reggeliben...
Ezután történt valami, ami jobb lett volna, ha sohasem történik meg, vagy legalábbis akkor még így gondoltam. Miután becsuktam a szemem, hallottam, hogy Niall vesz egy nagy levegőt és ... megcsókolt... Azt hittem, abban a pillanatban elájulok. Egy pillanatra talán el is szédültem.
Az első csókom amit Niallertől kaptam elég hosszúra sikeredett és köszönöm a sorsnak, hogy Vanda éppen akkor lépett be a konyhába.
-Jó regge...- nézett ránk egy kicsit furcsán, mi pedig felé fordultunk- Bocsi, ha valamit félbeszakítottam, visszamegyek még egy kicsit „aludni"- mondta.
- Nem szakítottál félbe semmit.- néztem rá- Maradj csak! Ez csak egy...- nem tudtam befejezni a mondatot.
- Ez csak egy baráti puszi volt- mondta Niall, mivel látta, hogy egy kicst kínosan érzem magam.
- Ááá értem- mosolygott Vanda- de amúgy is visszamegyek, átöltözöm meg ilyesmi- megfordult és elhagyta a konyhát.
Egy pillanatra lehunytam a szemem és megpróbáltam végiggondolni, hogy mi történt. Minden olyan zavaros, volt. Próbáltam, mondogatni magamban, hogy én Harry-t szeretem, de ez a csók... Talán egy új szerelem támadt.. Az érzéseim kétségesek voltak. A gondolataimat Niall szakította meg.
- Bocsánatot kérek, hogy kínos helyzetbe hoztalak. - mondta és mélyen a szemembe nézett, amitől kirázott a hideg és valami furcsát éreztem.
- Semmi baj- mondtam és mosolyra húztam a számat.
- Azt hittem, hogy egy hullámhosszon vagyunk és te is többet érzel irántam, mint barátság. - mondta kicsit szomorúan.
Egy pillanatig meg sem tudtam szólalni, nem akartam megbántani, de azt sem akartam, hogy később megbánjam, amit mondok.
-Figyelj, azt nem mondhatom, hogy nem érzek irántad semmit, de... ez nekem túl gyors... de ha jobban megismernénk egymást akkor..- mondtam, de félbeszakított.
- Eljössz velem randizni? - kérdezte és a gyönyörű szép szemének nem tudtam ellenállni.
- Nagyon szívesen. - mondtam nevetve.
-Huh, már azt hittem, hogy nem jössz el velem, annyit gondolkoztál a válaszon. - mondta szintén nevetve és tényleg mintha egy kicsit verejtékezett volna a homloka...
- És hová megyünk? - kérdeztem izgatottan.
-Na azt biztosan nem árulom el, de a ma este megfelel, olyan szép idő van!- kérdezte.
Én persze azonnal belementem, egy ilyen szép nyári estét egyedül tölteni, ha van arra lehetőség, hogy együtt legyél valakivel.. ugyan már.
-Hmm.. és mit szólnál ahhoz, ha Vanda és Loui is velünk tartanának a randin, mert Louis mondta, hogy szeretné elhívni randizni Őt, csak még nem tudja hogyan.
Nagyon tetszett az ötlet és a fejemben azonnal tervezgetni kezdtem az estét. Elképzeltem, hogy Vanda mennyire fog örülni és mennyit fog sikítozni , ami után Louis elhívta randira...